Felhívás hálaadás előtti panaszböjtre!
Will Bowen amerikai lelkésznek egy szép napon – 2006-ot írunk - elege lett abból, hogy a hívei folyton panaszkodnak, túlságosan negatívak, pesszimisták. Gondolta, egy egyszerű trükkel jófejjé teszi őket. Azt kérte tőlük, hogy vegyenek elő egy karkötőt, ami arra emlékezteti őket, hogy elég a panaszból és próbáljanak mostantól 21 napon keresztül nem panaszkodni. Ha netán mégis sirám hagyná el ajkukat, akkor tegyék át a karkötőt a másik kezükre. És persze kezdjék újra a 21 napot. A kisközösségben elindult kezdeményezés gyorsan világméretűvé növekedett. Teszem hozzá, Will atyának is majd egy évig tartott, mire eljutott a 21 panaszmentes napig, szóval belátható, hogy azért ez nem olyan egyszerű.
21 napig biztosan nem, de próbáld meg 1, azaz egy egész napig!
Miért is? A panaszkodásnak csak negatív hatása van. Minél többet panaszkodunk valamire vagy valakire, annál több okunk lesz rá a jövőben is. Szokták mondani, hogy azt aratjuk le, amit elvetettünk. Ha a múltunk panaszkodásból és elégedetlenkedésből állt, nem lesz más a jövőnk sem. Mitől is lenne? Ha almamagot ültettünk, hiába akarjuk, hogy barack teremjen, nem fog. Ergo, ha egy verőfényes és napsütötte jövőre vágyunk, akkor a megfelelő magokkal dolgozzunk.
A panaszkodó ember áldozatnak érzi magát. Szemléletmódja negatív, és a hiányokra épül. De kinek nincs hiánya ebben az életben? Van-e olyan ember, akinek mindig maradéktalanul megvan mindene, és állandóan sikerei vannak, boldog, kiegyensúlyozott, és soha semmi baj, bánat, kudarc nem éri? Ugye, hogy nincs ilyen?
Bármi is történik velünk, dönthetünk úgy, hogy elfogadjuk a valóságot, és élhetünk békében önmagunkkal, örömmel értékelve azt, amink van. Nem kötelező mindig másra vágyódni, mint ami éppen van. Koncentrálhatunk a hiányainkra, kesereghetünk azon, hogy a szomszéd kertje zöldebb, gyűlölhetjük aki Bora-borára megy nyaralni (leginkább télen). Várhatjuk így télvíz idején a nyarat, és panaszkodhatunk a hideg miatt, de nem egyszerűbb, ha inkább melegen felöltözünk, és békében elviseljük azt, amin úgysem tudunk változtatni?
Itt az idő, hogy másba fektessük energiáinkat a panaszkodás helyett, hogy azt a magot vessük el, aminek a termését a jövőben le akarjuk aratni.
Szóval, csak egy napig ne panaszkodj, kérlek! Kezdésképpen. Aztán azt a mondatot, hogy „csak ma nem panaszkodom”, elmondhatod holnap is. Holnapután is. És azután is.
Miért is? A panaszkodásnak csak negatív hatása van. Minél többet panaszkodunk valamire vagy valakire, annál több okunk lesz rá a jövőben is. Szokták mondani, hogy azt aratjuk le, amit elvetettünk. Ha a múltunk panaszkodásból és elégedetlenkedésből állt, nem lesz más a jövőnk sem. Mitől is lenne? Ha almamagot ültettünk, hiába akarjuk, hogy barack teremjen, nem fog. Ergo, ha egy verőfényes és napsütötte jövőre vágyunk, akkor a megfelelő magokkal dolgozzunk.
A panaszkodó ember áldozatnak érzi magát. Szemléletmódja negatív, és a hiányokra épül. De kinek nincs hiánya ebben az életben? Van-e olyan ember, akinek mindig maradéktalanul megvan mindene, és állandóan sikerei vannak, boldog, kiegyensúlyozott, és soha semmi baj, bánat, kudarc nem éri? Ugye, hogy nincs ilyen?
Bármi is történik velünk, dönthetünk úgy, hogy elfogadjuk a valóságot, és élhetünk békében önmagunkkal, örömmel értékelve azt, amink van. Nem kötelező mindig másra vágyódni, mint ami éppen van. Koncentrálhatunk a hiányainkra, kesereghetünk azon, hogy a szomszéd kertje zöldebb, gyűlölhetjük aki Bora-borára megy nyaralni (leginkább télen). Várhatjuk így télvíz idején a nyarat, és panaszkodhatunk a hideg miatt, de nem egyszerűbb, ha inkább melegen felöltözünk, és békében elviseljük azt, amin úgysem tudunk változtatni?
Itt az idő, hogy másba fektessük energiáinkat a panaszkodás helyett, hogy azt a magot vessük el, aminek a termését a jövőben le akarjuk aratni.
Szóval, csak egy napig ne panaszkodj, kérlek! Kezdésképpen. Aztán azt a mondatot, hogy „csak ma nem panaszkodom”, elmondhatod holnap is. Holnapután is. És azután is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése